Állatok végveszélyben II. rész

Egy faj, mely már nem létezne, ha nincsenek állatkertek! Az európai bölények története…

  Egy faj, mely már nem lézetne, ha nincsenek állatkertek!

Az európai bölények története

 

Középkori krónikáinkban még sűrűn szerepel a bölény, s Mátyás király korában még közönséges eseménynek számított hazánkban is a bölényvadászat. A feljegyzések szerint egészen a 18. századig éltek hazánkban, s az utolsó példányt 1790-ben ejtették el. Nem sokkal ezután, szinte egész Európából eltűnt, csak a lengyelországi Bialowieza őserdejében maradt 300 egyed. Az állomány 1857-ben volt a legnagyobb: 1898 bölényt tartottak akkor nyilván.

Ám az egyetlen megmarad populáció élőhelye a frontvonalban feküdt, s létszámuk folyamatosan csökkent. 1916-ban már csak 150 állatból állt a bölénycsorda, s 1919. február 21-én egy vadorzó ölte meg az utolsó bölényt a bialowiezai őserdőben. Az európai bölény kipusztult Európában…de csak a szabad természetben. Hála Dr. K. Primel által 1923-ban alapított Nemzetközi Bölényvédelmi Társaságnak, akik számba vették az összes állatkertekben fellelhető állatot: végül 56 fogságban élő egyedet találtak s gyűjtöttek össze. A társaság elkezdte újra szaporítani majd a  a bialowiezai őserdő egy védett területére fokozatosan visszatelepíteni.

Ma visszatelepített állományok élnek Lengyelországban - a híres Bialowieza-i erdőben - Fehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában, valamint betelepítették a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.

Az állatkertek nemcsak megmentették Európa legnagyobb testű szárazföldi emlősét a kipusztulástól, hanem esélyt adtak a szabadon éléséhez.

A Nyíregyházi Állatpark állománya az Európai Fajmegőrzési Program keretében került a park Kárpát-medence élővilágát bemutató  tágas kifutó rendszerbe. A nemrég német vadaskertből érkezett fiatal tehenek a már régóta itt  élő bikával már közös kifutóban élnek s remélhetőleg a jövőben bővülni fog a csorda.