Egy hal, mely több időt tölt a szárazföldön, mint a vízben

Ismerd meg az iszapugró gébeket!

 

A Viktória akva-terrárium rendszerének aprócska, de igen jópofa lakói ezek a különleges külsejű zöldes-barna színű állatok.

 Fejük nagy, háromszög formájú. Szemük, melyet egy átlátszó bőrréteg véd,  magasan a fejükön található, ami 360 fokos látószöget biztosít számukra.

Szemeiket egymástól függetlenül is tudják mozgatni, s azok elsősorban a szárazföldi látáshoz alkalmazkodtat, de a vízben is jól látnak.

Meghosszabbodott, izmos mellúszó segítségével közlekednek, s akár 60 centiméteres ugrásokra is képesek. Előszeretettel ásnak az iszapba lyukakat,  a mélyedést szájuk segítségével formálják; teletömik azt iszappal majd távolabb kiköpik.

Bár megélnek a sós és édesvízben is, leginkább a brakkvízet kedvelik.  A mangroveerdők jellegzetes lakói, ahol kis lyukakban élnek, melyeket fatörzsek és gyökerek kusza sűrűjében alakítanak ki. Gyakran a  fatörzsekre és ágakra is felmásznak, de soha nem távolodnak el a víztől.

Főleg ízletlábúakkal táplálkoznak, vadászterületük nagy része is a szárazföldre esik. Mivel nincs tüdejü,k különleges módon alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz; mikor a parton ugrándoznak,kopoltyúnyílásaik leszűkülnek, és a fejükben raktározott „vízzsákban” viszik magukkal a vizet, amely nedvesen tartja a kopoltyúlemezeket. A fejbőrük képes a légköri oxigént is felvenni, míg farok részük véredényei a vízből veszi fel az oxigént.

A nemek megkülönböztetése párzási időszakban könnyebb: a hímek ilyenkor sokkal színesebbek.

Erősen területvédő halak, ha huzamosabb ideig figyeljük őket, látványos csatának is szemtanúi lehetünk, ilyenkor a két hal felágaskodik kifeszített úszókkal és nagyra nyitott szájjal egymásnak feszülnek,majd a gyengébb fél meghátrál.